Bárcsak elöbb találtuk volna meg egymást..:)

"Értsen félre az aki akar,ítélkezzen az aki megteheti,férkőzzön a közelembe az aki kiérdemelte,nézzen a szemembe hazugság nélkül az akinek tiszta a lelkiismerete,nyújtsa felém mindkét kezét az aki kapott helyet a szívemben,de a lehetőséget ne játsza el senki,mert nem sűrün osztogatok ilyet,még egy utolsó dolog,ne próbálj meg elválasztani minket egymástól,tudjuk hogy mikor van szükségünk szabadságra!":).
_
Ha tehetném,visszapörgetném az időt,addig a napig amég elnem követtem a bal lépéseket,bár tudtam volna kivagy,de ezzel már szerintem elkéstem..
_
Messze vagy még tőlem,messze,nagyon messze...
egy élet nem választ el,ezért bízok a reményben.
Sokan hülyének néznek,mert nem ismerlek,
és azthiszik eljátszom azt,mit mindenkivel.
Pár napja beszélünk,de szívembe zártalak
ez lehet akármi,akár egy csoda..
de egy dolog biztos:én nem engedlek el soha.
Nem vagyok önző,van saját életed,
nem vagy az enyém,talán nem is leszel
de én úgyhiszem hogy mellettem örökre szabad lehetsz.
Fontos vagy nekem,de nem szeretném,
hogy azt érezd megvan békjózva mindkét kezed,
nézni sem bírnám,ahogy "láncra verve állsz",
és úgyszintén azt sem,hogy
testben a lelked olyan legyen mint zárt kalitkában egy kismadár.
Nem tudok rólad sokat,de tudom olykor teis sokat szenvedsz,
szeretném hogy tudd,én mindig ittleszek neked.
_
Felém mindig nyújthatod két kezed,
minden kétej nélkül ragadnám meg őket,
kaptál egy helyet,egy halálbiztos helyet,
innentől már szívem egy része csakis a tied.
Te nem vagy bűnös,ide nem kell a lelkiismeret,
órákig tudnám bámulni,a két gyönyörü szemed.
a közelembe férkőztél,megis szerettelek.
ahogy az utolsó sort leírom,az ítélet a tied,
nincs ennek még vége,
remélem hogy te se értetted félre..
én..csak egyszerüen imádlak téged!:33 
[ ♥♥♥Dalmii♥♥♥:33 ] 

"A barát valójában olyasvalaki, akit csupán hosszan tartó fizikai közelség révén ismertünk meg, és szükségképpen bizalmunkba, majd pedig szívünkbe fogadtunk" ♥♥♥Dalmii♥♥♥ 

Emlékszem...emlékszel? [ jóhülyeség nem bajxD.unatkoztam:'$:)]

Emlékszem,sok év telt el ,de nem felejtem...
tudom mit tettem,tudom,már semmi értelme...
tudom hogy ennyi volt,tudom hogy minden hiába,
tudom,hogy ezek után nincsen több bocsánat.
Azóta szaggatja szívem a bűntudat,
nem hagy nyugodni,ez az átkozott gondolat.
elmém megroskadt,érzem hogy hibáztam,
elnyel a tehetetlenség,fojtogat a bánat,
lelkem tisztátlan,emlékek darabokaban..
gyere értem ördög, ki a pokol fenekére rángat.
Benned bízok egyedül,te szerencsétlen pára,
gyere értem rögvest,mert ha nem..én megyek utánnad...


Emlékszel? sok év telt el ,ugye nem felejted? ..
tudod hogy mit tettem,tudod hogy semmi értelme
tényleg ennyi volt? tényleg minden hiába ?
nem mondtad,hogy ezek után van még bocsánat..
szétszaggatta a szívem,ez a mocskos bűntudat,
nem hagyott nyugodni,ez a fölösleges gondolat,
elmém már megroskadt,de nem számít hogy hibáztam
elnyelt a tehetetlenség,megfolytott a bánat..
lelkem nincs több,emlékek halványodnak,
az ördög eljött értem,ki az új hazámba rángat..
bíztam benne,mint benned,de én lettem a szerencsétlen
ő jött,te nem,mehettem volna utánad,elkéstünk..
testem már láncra várat,
értem már hiába nyújtod két kezed,
azaz utolsó szó amit ki lehelek,az csak annyi hogy : ég veled !

nem agyaltam rajta sokat,de ezis szívböl jött:P

Létezésünk során szerelmesnek lenni annyi,mint holtig tartó szenvedés,hosszúnak tűnő rövid boldogsággal,sok-sok szenvedéssel,számos csalódással,száz meg száz reménnyel teli nappal,ezernyi hazugsággal..
Mikor már áteled azt ,mit én 's többszázezer ember,megjárod a mennyt és a poklot, megtanulod elviselni az ezernyi hazugságot,nem nézel minden reggel a tükörbe azzal a gondolattal ,hogy talán van még remény,bele törődsz a csalódásokba,nem érzed majd magad elveszettnek,megtanulsz nevetve szenvedni,és ha eljön az a perc,elalélsz a boldogságtol amiben mindig halványan hittél.Mikor utolsó perceinket éljük,elfelejtünk igazán létezni,elfelejtjük élni az életünk,végső szívdobbanásunkat varjú károgása követi, szerte viszi a halál hírünk, a homokórában lassacskán lecsordul a homok,mielött lesújt az ítélet bárdja,mielött testemet végleg szétszedi az idő vasfoga,még utoljára felnézek a tiszta kék égre és annyit mondok : nem akartalak itthagyni,de remélem így jobb lesz neked, nem akarok elmenni,de most véget ér az életem,remélem boldogulsz majd nélkülem,emlékül a párnád alá,rejtettem egy fél szívet,minek párját én mostmár, a halálba is elviszem. értem kérlek ne ejts könnyeket..mert a pokolból is visszajövök, s' megfogom a kétkezed,magamhoz láncolva végső nyughelyemre viszlek,önzőn megrövidítve az életed,két szép szemedbe nézve ez az utolsó amit súgok neked : szeretlek ! és ez mind azért volt mert gyenge voltam, és nem bírtam ki nélküled..!