Adélnak♥^^

Nemtudom mennyit érek,nemtudom kihez képest

nemtudtam miért éltem,nem tudtam mitől féltem.

Nekem te nem vagy átlagos,megkaptam barátságod

szemedbe néznék elnyerném őszinte pillantásod,

Mi mindig elmondjuk gondjaink,kézből-kézbe helyezve bizalmunk.

Lassan olyan vagy,mint egy lelki társ,

ha bánatos,ha szomorú leszel,ha letört és magányos,

érzéseink mindig ütközni fognak egy szálon.




Ha nem isten a remény,és csak a sok rossz ér

gondolj arra,hogy neked ittleszek én.

Ha kedved olyan,mint télen az ég

hiába próbálsz örülni,én látom álarc az egész.

Hagyd el a rosszat,ne gondolj rá

Azt akit te szerettél,hagyd,had menjen tovább,

Nemakarom látni,hogy te szenvedsz

nekem nem élet az élet ha téged bármi tönkretesz.




Oly fontos lettél,hogy az elmondhatatlan

én nemvagyok érték,én nem vagyok trófea

lehet szavam is itt már csak ostoba

lehet hogy most feledsz el,mint egy bajos napot

lehet úgy űzöl fejedböl,mint egy rossz gondolatot.

De te mindig ittvoltál,ki hitet adott

ez mellett gondjaid,mint egy halom..

fáj hogy végigkell néznem,

inkább sorvadnék el,

minthogy ne táplálnék egy csepp reményt sem.




Látni akarom szemedbe a boldogságot,

látni hogy te is úgyérzed,legalább én voltam neked

ki nyújtott jót,erőt,bátorságot.

Tudom jól azt is,vagy te magad olyan erős,

hogy nélkülem se legyél kevés,

de szeretném azt hinni ,hogy fontos vagyok valakinek még..




Ritka az ilyen barát,ki így megbecsüli a másikat

de mostmár tudom hogy mennyit érek,

tudom hogy kikhez képest,

tudom hogy miért éltem ,

csak azt nem tudom hogy még most is mitől félek.

Ha elveszítenélek téged is,

szétesnék,mint egy hónappal ezelött..

mint ahogy egy héttel ezelött..

ahogy tegnapis..

és ahogy ma is..


órákon át agyalok egy jó befejezésen,
mostmár nem veszem figyelembe hogy ez nem rímes
könyebb igy leirni mit gondolok,
ha befejezésen agyalok eszembe jut,
hogy másnak is milyen befejezése volt
és akkor az én versem milyen tragikus végbe megy.
nemértem miért minden ilyen nehéz
nemértem miért könnyü másnak csak nekünk nem
nem tudom miért nem látja át más a helyzetünk
de vmiért azt is érzem hogy ez igy tökjó részben..
és azt akarom hogy csak is te tudj róla,
hogy nekem mennyire sok bajom van.
és továbbra is szeretném hogy legyenek kölcsönös dolgaink ^^

Sokáig azt hittem...

Elgondolkodtam egy pár dolgon , mint ahogy az tőlem várható,kiváncsi vagyok mások reakciójára,kiváncsi vagyok az olyan dolgokra amik az után következnek be hogy én elhatározom magam olyan dolgok irányába,amik jelentősen kihatnak azoknak az embereknek az életére is akinek még ha egy kicsit is,de fontos vagyok. Ahogy ismernek engem van egy pár olyan énem ami különböző pillanatokban előjön és az is időröl időre változik.Most úgyérzem lett egy olyan új énem amire sokan negatívan, és sokan pozitívan fognak visszajelezni.Ez pedig a haragos,olykor besértődös,durcis ,bosszúállós énem.Elérkezett az a pillanat hogy ne én legyek a jelentéktelen kis szardarab..kicsit elegem lett , másból is ilyesmit váltott volna ki az elmúlt napok,hetek,hónapok feldolgozásra váró eseményei.Eddig bíztam benne hogyha zenét hallgatok,kisírom a lelkem is a helyéről,majd megváltoznak a dolgok ,de rájöttem hogy mikor új hónap kezdődik szóval ezen a mai napon,saját erőmböl, a kitartásommal ,és magabiztosságommal,meg persze a mértéktelen akaraterőmmel, és egy nagyon jó barátom mellettemállásával,bíztatásával, többnyire még ha ideiglenesen de talpra tudtam állni (: ezért nyogdtan lehetek hálás egy életen át ,mert ő mindent megtett az mellet hogy roszabb helyzetbe van jelen pillanatban mint én vagyok,nagyon becsülöm és nagyon szeretem őt ^^