"nem mindent értek ,hiába érthető,nem mindent látok ,hiába tűz rá a napsugár.."

újra itt,azért kellett elmennem mert gondolkodtam egy versen,tegnap elkezdtem,aztán nem fejeztem be,tollat ragadtam,aztán ugyanúgy elis dobtam..egyszerüen úgynézki nem ezaz a pillanat amikor folytatni tudom,de olyan embernek szánom aki elmondhatatlanul fontos lett nekem,Adélnak hívják,ha lány nyújthat őszinte barátságot,akkor ő olyan aki megtette ,de a vers mindent elfog mondani igyhát erröl egy szót se többet(:  csinálok vmi kaját aztán megpróbálom mégegyszer rávenni magam arra a vers írásra,csak nehéz ugy gondolkodni hogy egyszerre vagyok szerelmes és letört is..