türelem..türelem..és türelem..

Ahjj..legszivesebben tombolnék..vagy üvöltenék,mert az azért mégis másabb,bár megtehetném,de kezd rámragadni a türelem,túlságosan is,bánom is meg nemis,egy-két ember van aki ezt meglátja ,elfolythatnám,csak hogyha én korábban megnyíltam mások elött ,elég ha a szemembe néznek,és nem kérdezik meg hogy mi bánt ,mert az nélkül tudják hogy én megszólalnék ,sokszor nemtudom viszonozni az egészet ,mostanába vagy túl letört vagy túlságosan is jókedvü vagyok,azt se tudom hogyha a hangulatom a kettő között lenne változna valami...ittvannak a nyakamon az állandó elvárások,miért én alkalmazkodjak másokhoz, miért mindig nekem kell mindenkinek megfelelni ? egyesek szerint ez önsajnálat,de nem,ezek már megint csak tények,mintha tehetnék róla hogy ilyen helyzetbe vagyok..vannak dolgok amik megnyugtatnak,köztük a blogolás is ,de ideiglenesen csak ezis,áhh,álmos is vagyok,de nem fekszek le ,tudom hogy csak az órát bámulnám agyalás közbe..mindig rá gondolok,egyrészt jó egyrészt nem,nincs velem,és lehet épp ezért mert megse érdemlem őt:( megpersze barátja van,és én nemvagyok az a bekavarós tipus,rákéne hagynom végleg ? vagy csak ideiglenesen? nekem ez nem megy,nagyon tetszik és ha nem fogom vissza magam tudom h a részemről már kevésbé baráti közeledés ez felé.Ha elérhető lenne ő lenne az igazi ? ilyen gyorsan ,ilyen korán találtam volna meg ? else merem neki mondani teljesen hogy mit gondolok,nemis azért hogy talán kinevetne vagy ilyesmi,mert ennyi erővel a blogom is olvashatja ,és azért nevethetne ki hogy számára jelentéktelen dolgot nem mondtam el.Egyiknap taliztunk,azt hittem hogy ez fura vagy feszélyezett lesz,de mintha évekóta ismertem volna,pedig nem,sajnálom hogy nem tudtunk normálisan beszélni ,azóta is csak célozgattam rá,igaz aznap társaságba voltunk de nem zavart,kb kussolós nap volt részemröl ,de érthető, mondjuk legalább " vele lehettem"..azóta..mióta láttak páran minket egymás mellett ,folyamatosan azt mondják jöjjünk már össze,mert hogy mások szerint összeillünk , van rá esély szerintem hogy mi egyszer együtt legyünk,vagy megint ezt csak a rohadtsok önbizalmam miatt gondolom így ? annyi szerencse hogy megtanultam megbecsülni egy nőt ,vagy nem szerencse ?xd kár hogy nem múlhat egy emberen minden, bár nemvagyok őnző de ennyire erővel remete lehetnék egy egy hideg hegyen félpucéran meditálhatnék és várhatnék a csodára xd ..mindenesetre..énvárok rá*-* ha mégse ő lenne az igazi akkor újabb csalódást élek át, holérdekel már hogy nekem mi fáj,azthiszem egy ennyire édes csajért megéri szenvedni *-* lehet túlzás de azthiszem itt az ideje megkülönböztetni a fellángolást a szerelemtöl*-* és erre nem mindenki képes:') ..csak ne lennék még a várakozáshoz is lusta...de azért..türelem..türelem..és türelem:=)