Nem tudni, mi a jobb: minél tovább gyereknek maradni, vagy minél előbb felnőni. Az egyetlen csalódás, ami teljesen bénítónak és visszafordíthatatlannak hat (...), amikor az ember saját maga vagy szerettei szenvedésein keresztül szembesül az élettel, és eszmél rá, hogy élete soha nem lesz kiegyensúlyozott.
Keresés ebben a blogban
2011. január 16., vasárnap
ezvan(:
Tudom hogy biztos hülyeségnek tartod majd amit írok,de ez van.Igazábol remélem else olvasod, és ha mégis...én akkorsem fogok úgy hozzád szólni mint ,hogy te boldog legyél és mondhasd magadba : ez tényleg hülye,szórakozhatok vele ujra,úgysem fog semmiért megharagudni.~De hát lécci ne tévedj majd ekkorát,elég jó okom van rád haragudni,amúgy meg mikor mondtad hogy elkezdtél táncolni ,örültem,tudtam hogy uncsi tesóddal vagy és nem is fogsz rám figyelni , mert ha olyan dolog történik meg amit te vártál,hát az ebben az esetben elvakított.Amit tartasz te szünetet ,korábban én tettem meg ,tudjuk mind ketten,de ha ezt bosszúnak szántad akkor elég rendesen melléfogtál vele.Igazábol az idegesített fel kicsit ,hogy a táncal húztad az idegeim.Tudom hogy legbelül,nagyonmélyen rájöttél hogy te hibázol és azért is én vagyok a felelős,de hát ez nem számít...csak azért ismernéd el..:( ..de hát erre várhatok,nem ismerjük eléggé egymást,de hát mostmár teljesen mindegy.hagylak táncolni..:). élj abba az álomvilágodba amit te olyan nagyonjónak hiszel..:) de azért annyit tudj hogy : hogy soha nem foglak utálni,és elfelejteni sem. ^^. a ribanc meg amolyan jelzős emlékeztetővolt és nem komoly ^^
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése