Ha hiányzol,hideg magányba merülve,
egy tavaszi napon összetörve,
keskeny fa árnyékába ledőlve,
gondolataim keresnek téged,
de nem találnak mert elhagytad őket.
Az árnyékba vesződve,arcomat nézve
tükörképem is sír,mint egy szellem a bolyongó éjbe.
Szemem vérben forgó,testem elhidegült.
Téged várlak ,mint mindig,egyedül.
Mikor lejött értem az este,
az árnyas fát is bebórította a sötétség.
Mikor otthagytam,esett rá az eső...
És én csak annyit mondtam: mintha könnyeket hullatna.
Átérezte mit én éreztem,
kötődést mutattunk egymás felé.
Lassan,hazafelé menet,közeli hintákhoz ballagtam..
és elmondtam nekik : a kötődést mit érezni fogtok mikor elmegyek,
csak bizonyítani fogja hogy,egykor ti is érzőlények voltatok.
Nagyon szép :/
VálaszTörlés